Igaz, hogy az elektroncsöves erősítők szebben szólnak, mint a tranzisztorosok? Miért?
Az elektroncsöves erősítők egyszerűbb felépítésűek, ugyan a maximális névleges teljesítményükhöz a gyártók jóval nagyobb torzítást specifikálnak, de a szokásos átlagteljesítményen hallgatva már összemérhetők ezek az értékek a félvezetős erősítők által produkált torzításokkal. Ugyanakkor ezen torzítások spektruma legtöbbször eltér a félvezetősökétől, hangzásra kellemesebb, vagy kevésbé zavaró, ugyanakkor a jellemzően nagyobb kimeneti impedancia (kisebb csillapítási tényező -damping factor) a hangsugárzók többségénél puhább, vastagabb (bizonyos tartományban több mélyhang) hangot eredményez. Egyes hangsugárzók jobban kedvelik a csöves erősítőket, mint mások, különösen a szélessávúak. A kettőnél több utas, bonyolult keresztváltójú hangsugárzók impedancia menete a frekvencia függvényében erősen változik, ami csöves erősítő használata esetén jól hallható frekvenciaátviteli változásokat okozhat, az ilyen hangsugárzókhoz semmiképp nem ajánlott csöves erősítőt használni.
Integrált erősítő vagy előerősítő+végerősítő, melyik a jobb?
Az integrált erősítőknél is többféle koncepció létezik, vannak olyanok, amelyek a bemenetválasztó elektronikával, szintillesztéssel, akár beépített analóg lemezjátszó előerősítővel is rendelkeznek, és vannak olyanok, amelyeknél csak vonalszintű egyforma bemenetből van 3-7db, passzív forráskiválasztással, utána passzív hangerőszabályzással, majd a jel eljut a végerősítő fokozatig, melynek feszültség erősítési viszonyai olyanok, hogy valóban nem szükséges további aktív előerősítő használata. Elvileg minél kevesebb aktív komponens van a jelútban, annál kisebb a torzítási lehetőség. De ez csak lehetőség, gyakran előfordul, hogy egy bonyolult, de kellően átgondolt és nívósan kivitelezett előerősítő + egy végerősítő jobb /szebb hangzást produkál, mint egy spártai kivitelű integrált erősítő. Ha valaki sok forráskészüléket használ, akkor érdemes előerősítőben gondolkodni, különösen akkor, ha analóg lemezt is hallgat, ugyanis az integrált erősítőkben, ha van analóg lemezjátszó előerősítő, akkor az túlnyomórészt gyenge/közepes minőségű, míg az előerősítőkben, ha van ilyen fokozat, akkor az általában jobb minőségű. Persze a pénztárca itt is közbeszólhat, valamint sajnos a jó előerősítők sokszor még drágábbak, mint egy jó végerősítő. Manapság már léteznek olyan integált erősítők is, amelyek digitál-analóg átalakítót is tartalmaznak, a digitális források fogadására. Ezek váltakozó minőségűek, elmondható, hogy a külön dobozos digitál-analóg átalakítók általában jobb minőségűek. A házimozi erősítők (mozikombájnnak is nevezik univerzális voltuk miatt) alapvető feladata a sokcsatornás mozi hang 5+1 - 7+2 csatornáinak kialakítása a forrásjelből és azoknak erősítése, emellett számos kiegészítő funkcióra is képesek, amik lehetnek hasznosak (relatív hangnyomásszint kalibrálás mérőmikrofonnal), vagy totál haszontalanok (előre konfigurált hangszínkorrekciók tárháza). Sajnos a mozikombájn erősítők 2 csatornás hangminősége igen gyakran elég harmatos, de azért 3000 Euro felett létezik már olyan készülék, amelyen már érdemben lehet 2 csatornás zenét is hallgatni.
Mi alapján válasszak erősítőt?
Ajánlott választási sorrend: pénztárca -meghallgatott hangminőség - szükséges/elégséges teljesítmény -hosszútávú vagy rövidtávú igények (általában pénztárca problémák miatt). Szokás a rendkívül kedvező(nek tűnő) ár miatt meghallgatás nélkül is vásárolni, mondván, ha nem tetszik, ennyiért el is tudom adni, aztán vagy sikerül, vagy nem, így jó sok időt el lehet pazarolni a csereberékre. Sőt, még az is előfordulhat, hogy ha valaki minden audio részegységet ily módon vásárol, akkor akár több év is eltelik, hogy nem hallgat minőségi hangot az illető, pedig szeretne, és nem érti, mi a probléma. A szükséges teljesítménynél figyelembe érdemes venni a tényleges felhasználói igényt, azaz nem érdemes nagy teljesítményű erősítőbe beruházni, egy esetleges egyszer egy évben házibulira fogom használni gondolatsorral. Általában egy nagyobb teljesítményű erősítő szerényebb hangminőségű, mint egy ugyanolyan árfekvésű, de jóval kisebb teljesítményű erősítő.
Mekkora teljesítményű erősítő elegendő?
Ez több mindentől függ. A hangsugárzóknál legtöbb esetben megadják az érzékenységet, amit úgy mérnek, hogy 2,83V hangfrekvenciás feszültséget adnak a mérendő hangsugárzó kapcsaira, és 1 méterről megmérik, mekkora hangnyomást képes kelteni egy bizonyos (általában középhang) tartományban. Ezt dB/2,83V/m-ben fejezik ki, és az otthon használt dinamikus hangszóróknál általában ez az érték 82-94dB közé esik, ritkábban előfordulnak ennél nagyobb, akár 100dB feletti érzékenységű hangsugárzók -általában tölcséres hangvezetéssel. Hangosításban használt hangsugárzók 94-105dB érzékenységgel rendelkeznek. Mire jó a nagy érzékenység? 3dB érzékenység különbség fele teljesítmény igény -azaz a 85dB érzékenységű hangsugárzó dupla ráadott teljesítmény esetén lesz ugyanolyan hangos, mint a 88dB-es. Tehát míg egy 88dB-es hangsugárzó kellően hangosan megszólal egy 50W névleges teljesítményű erősítővel, a 85dB-esnek ehhez a hangosság szinthez 100W-ra van szüksége, amit már nem is biztos, hogy elvisel házibuli üzemmódban. Az sem mindegy, hogy milyen messziről hallgatjuk a zenét és mekkora szobában, milyen akusztikai körülmények között. Átlagos közepesen bútorozott 20nm alapterületű szobában egy 8ohmos, 87dB érzékenységű 16-18cm átmérőjű mélyhangszóróval rendelkező hangsugárzóhoz hangos könnyűzene hallgatáshoz is elegendő az 2x50W névleges teljesítmény, amivel közel 100dB maximális hangnyomás is elérhető. Persze ezt úgy kell elképzelni, , hogy a maximális teljesítmény zenei csúcsoknál lép fel, átlagosan ennek csak huszada-ötöde (zenei felvételtől függően) az átlag hangnyomás. Amennyiben kisebb a szoba, nincs buli üzemmód, akkor akár egy 10-20 watt névleges teljesítményű erősítő is elegendő lehet.
Csak kicsit tekerem fel a hangerőszabályzót, és máris nagyon hangos. Azért, mert túl nagy a teljesítménye az erősítőnek?
Nem. Az erősítők a maximális kimeneti teljesítményt egy adott bemeneti feszültség esetén adják le, ezt legtöbbször közlik is az erősítő műszaki adatai közt, pl. Pki=50W/8Ohm; Ube=500mV. Ez azt jelenti, hogy ha az erősítő bemenetére 500mV jel jut, a kimenetén akkora jel lesz, ami a 8 Ohmos hangsugárzóra 50W teljesítményt juttat. Természetesen ezt a hangerőszabályzó teljesen feltekert állásában mérik. A bemenetre adott feszültséget a hangerőszabályzó a beállításától függően leosztja, azaz kisebb feszültséget enged az erősítő (belső) bemenetére, mint amennyit a forrás adott pillanatban kiad. A hangerőszabályzó nem más, mint egy változhatható értékű feszültségosztó ellenállás. Ha kisebb jel jut az erősítő bemenetére, akkor kisebb lesz a kimeneti teljesítmény, azaz halkabban szól a hangsugárzó. Az erősítők bemeneti érzékenysége, (azaz mekkora feszültségnél adják le a maximális kimeneti teljesítményt) jelentősen eltérnek egymástól, ami azt eredményezi, hogy ugyanazon forrást (pl. egy cd játszót) két különböző erősítőre kötve, a hangerő beállító forgatógomb egész más állásban lesz a két erősítőnél. Az egyiket 9 órára feltekerve már hangosan szól, míg a másik ugyanilyen hangerővel csak 12 óra állásban. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ha kevesebbet kell tekerni a hangerőszabályzón, akkor "több tartaléka" van az erősítőnek, "dinamikusabban szól". Ez óriási tévedés, egy erősítő érzékenységétől nem függ a hangminősége!
4Ohm, 8Ohm, 16Ohm, mit érdemes erről tudni?
A hangsugárzók névleges impedanciáját (frekvenciától függő ellenállását) megadják a gyártók, sajnos azonban ez sok esetben csak egy bizonyos frekvencián igaz, amit nem közölnek, más frekvenciákon lényeges eltérés lehet az impedanciában. Pl. egy úgynevezett két és fél utas hangsugárzóban az 1khz-en mért impedancia 8 ohm, mivel azt csak egy mélyközép hangszóró sugározza, ( a másikról mára keresztváltó leváltotta, ugyanakkor 100Hz-en az impedancia 4 ohm, mert ott párhuzamosan sugároz már mindkét hangszóró. Az erősítőkre meg szokták minden esetben adni, hogy milyen minimális impedanciával terhelhető, azaz minimum hány ohmos hangsugárzót lehet rákapcsolni. Ha a minimum impedancia 4 Ohm, akkor ennél nagyobb impedanciájú hangszórót miden probléma nélkül rá lehet csatlakoztatni, legfeljebb a maximálisan kivehető teljesítmény kevesebb lesz nagyobb impedanciájú hangsugárzóval. Ha a minimum impedancia követelmény 8 ohm, akkor nem szabad 4 ohmos hangsugárzót rákötni, mert az erősítő meghibásodhat, főleg nagyobb hangerőnél. Elektroncsöves erősítőknél legtöbbször külön kivezetések vannak a 4 és 8 ohmos hangsugárzóknak, ezt érdemes betartani, különben ha nem is megy tönkre az erősítő, de mindenképp nagyobbat fog torzítani, ha kisebb impedanciájú terhelést teszünk rá, mondjuk a 8 ohmos kijáratra csatlakoztatunk egy 4 ohmos hangsugárzót. Fordított esetben csak a maximális teljesítmény csökkenésre számíthatunk, a hangminőség nem lesz rosszabb.
Mekkora teljesítményű erősítőt érdemes választani egy adott teljesítményre specifikált hangsugárzóhoz?
A hangsugárzók teljesítmény specifikációja különféle lehet, folyamatos terhelésre, rövid idejű terhelésre, zenei terhelésre, stb. Van egy jó szabvány, de az otthonra szánt hangsugárzókat nem szokták mindig így mérni. Ez a International Electrotechnical Commission (IEC) Standard 268-5; ez egy szűrt rózsazaj 40-5000hz-ig, 12db/oktáv vágással a sávszéleken. A zenehallgatásra használt hangsugárzók maximális terhelést csak rövid ideig kapnak a legtöbb fajta zene hallgatásakor, persze ilyenkor már a torzításuk jócskán megnő, ami azt is jelenti, hogy ha az erősítő is ezen teljesítmény leadásakor már torzít, akkor nagyobb esélye van a hangsugárzó meghibásodásának, mint ha nagyobb teljesítményű erősítő nem torzított (ugyanolyan teljesítményű) jelet adna a hangsugárzónak. Mivel egyes hangsugárzókra időnként a gyártók által megadott teljesítmények teljesen irreálisak, ezért nagyon nehéz általánosan használható tanácsot adni az erősítő-hangsugárzó teljesítmény viszonyáról. A fő paraméterek, amik alapján meg lehet határozni a szükséges/elégséges erősítő teljesítményt: mélyhangszórók száma és felülete, a lengőcséve átmérője, a membrán maximálisan megengedett kitérése, hangsugárzó érzékenysége. Egy példa: kétutas monitor doboz, 16cm átmérőjű, 38mm lengőcséve átmérőjű mély-közép hangszóróval, 28mm ferrofluid hűtésű magashangszóróval, 87dB/m/ érzékenységgel gond nélkül elvisel egy 100W teljesítményű erősítőt, persze a 100W kizárólag rövid zenei csúcsokban lép fel és nem a 100Hz alatti, vagy 5kHz feletti tartományban. Persze ennél nagyobb és kisebb teljesítményű erősítő is szóba jöhet, csak akkor a hangerőszabályzóval óvatosabban kell bánni, ami mindig meghálálja, mert így lesznek hosszú életűek hangszóróink...
Zenét is szeretnék hallgatni a mozis erősítőmön, de valahogy nem szól jól, miért?
A házimozi erősítők elég komplikált készülékek. Roppant sűrűn helyezkednek el benne a különböző rendeltetésű áramkörök, rádió tuner egység, digitális áramkörök, 5-6-7-8 csatornányi erősítő modulok, komplikált tápegységek, ezek gyakran zavarják egymás köreit, valamint adott árba adott minőség fér bele, ugyanis a szolgáltatásokon nem spórolnak, mert az adja el a készüléket, hát spórolnak a tápegységen (gyakran nem igaz a specifikált kimeneti teljesítmény, vagy csak egy csatorna használatakor), no meg a kapcsolástechnikán, ami a hangminőség rovására megy. Persze van olyan árszint, aminél (és felette) már zenehallgatásra is egészen jól használható mozikombájn erősítőt lehet kapni, ez az ár mindenképp egy millió Ft felett van (legalábbis 2017-ben nézve), ami nem kevés.
 
 
Olvass tovább: http://audio-co-hu.webnode.hu/gyakori-kerdesek/erositok/

Integrált erősítő vagy előerősítő+végerősítő, melyik a jobb?

Az integrált erősítőknél is többféle koncepció létezik, vannak olyanok, amelyek a bemenetválasztó elektronikával, szintillesztéssel, akár beépített analóg lemezjátszó előerősítővel is rendelkeznek, és vannak olyanok, amelyeknél csak vonalszintű egyforma bemenetből van 3-7db, passzív forráskiválasztással, utána passzív hangerőszabályzással, majd a jel eljut a végerősítő fokozatig, melynek feszültség erősítési viszonyai olyanok, hogy valóban nem szükséges további aktív előerősítő használata. Elvileg minél kevesebb aktív komponens van a jelútban, annál kisebb a torzítási lehetőség. De ez csak lehetőség, gyakran előfordul, hogy egy bonyolult, de kellően átgondolt és nívósan kivitelezett előerősítő + egy végerősítő jobb /szebb hangzást produkál, mint egy spártai kivitelű integrált erősítő. Ha valaki sok forráskészüléket használ, akkor érdemes előerősítőben gondolkodni, különösen akkor, ha analóg lemezt is hallgat, ugyanis az integrált erősítőkben, ha van analóg lemezjátszó előerősítő, akkor az túlnyomórészt gyenge/közepes minőségű, míg az előerősítőkben, ha van ilyen fokozat, akkor az általában jobb minőségű. Persze a pénztárca itt is közbeszólhat, valamint sajnos a jó előerősítők sokszor még drágábbak, mint egy jó végerősítő. Manapság már léteznek olyan integált erősítők is, amelyek digitál-analóg átalakítót is tartalmaznak, a digitális források fogadására, ezek váltakozó minőségűek. A házimozi erősítők (mozikombájnnak is nevezik univerzális voltuk miatt) alapvető feladata a sokcsatornás mozi hang 5+1 - 7+2 csatornáinak kialakítása a forrásjelből és azoknak erősítése, emellett számos kiegészítő funkcióra is képesek, amik lehetnek hasznosak (relatív hangnyomásszint kalibrálás mérőmikrofonnal), vagy totál haszontalanok (előre konfigurált hangszínkorrekciók tárháza). Sajnos a mozikombájn erősítők 2 csatornás hangminősége igen gyakran elég harmatos, de azért 3000 Euro felett létezik már olyan készülék, amelyen már érdemben lehet 2 csatornás zenét is hallgatni.

Mi alapján válasszak erősítőt?

Ajánlott választási sorrend: pénztárca -meghallgatott hangminőség - szükséges/elégséges teljesítmény -hosszútávú vagy rövidtávú igények (általában pénztárca problémák miatt). Szokás a rendkívül kedvező(nek tűnő) ár miatt meghallgatás nélkül is vásárolni, mondván, ha nem tetszik, ennyiért el is tudom adni, aztán vagy sikerül, vagy nem, így jó sok időt el lehet pazarolni a csereberékre. Sőt, még az is előfordulhat, hogy ha valaki minden audio részegységet ily módon vásárol, akkor akár több év is eltelik, hogy nem hallgat minőségi hangot az illető, pedig szeretne, és nem érti, mi a probléma. A szükséges teljesítménynél figyelembe érdemes venni a tényleges felhasználói igényt, azaz nem érdemes nagy teljesítményű erősítőbe beruházni, egy esetleges egyszer egy évben házibulira fogom használni gondolatsorral. Általában egy nagyobb teljesítményű erősítő szerényebb hangminőségű, mint egy ugyanolyan árfekvésű, de jóval kisebb teljesítményű erősítő.

Mekkora teljesítményű erősítő elegendő?

Ez több mindentől függ. A hangsugárzóknál legtöbb esetben megadják az érzékenységet, amit úgy mérnek, hogy 2,83V hangfrekvenciás feszültséget adnak a mérendő hangsugárzó kapcsaira, és 1 méterről megmérik, mekkora hangnyomást képes kelteni egy bizonyos (általában középhang) tartományban. Ezt dB/2,83V/m-ben fejezik ki, és az otthon használt dinamikus hangszóróknál általában ez az érték 82-94dB közé esik, ritkábban előfordulnak ennél nagyobb, akár 100dB feletti érzékenységű hangsugárzók -általában tölcséres hangvezetéssel. Hangosításban használt hangsugárzók 94-105dB érzékenységgel rendelkeznek. Mire jó a nagy érzékenység? 3dB érzékenység különbség fele teljesítmény igény -azaz a 85dB érzékenységű hangsugárzó dupla ráadott teljesítmény esetén lesz ugyanolyan hangos, mint a 88dB-es. Tehát míg egy 88dB-es hangsugárzó kellően hangosan megszólal egy 50W névleges teljesítményű erősítővel, a 85dB-esnek ehhez a hangosság szinthez 100W-ra van szüksége, amit már nem is biztos, hogy elvisel házibuli üzemmódban. Az sem mindegy, hogy milyen messziről hallgatjuk a zenét és mekkora szobában, milyen akusztikai körülmények között. Átlagos közepesen bútorozott 20nm alapterületű szobában egy 8ohmos, 87dB érzékenységű 16-18cm átmérőjű mélyhangszóróval rendelkező hangsugárzóhoz hangos könnyűzene hallgatáshoz is elegendő az 2x50W névleges teljesítmény, amivel közel 100dB maximális hangnyomás is elérhető. Persze ezt úgy kell elképzelni, , hogy a maximális teljesítmény zenei csúcsoknál lép fel, átlagosan ennek csak huszada-ötöde (zenei felvételtől függően) az átlag hangnyomás. Amennyiben kisebb a szoba, nincs buli üzemmód, akkor akár egy 10-20 watt névleges teljesítményű erősítő is elegendő lehet.

Csak kicsit tekerem fel a hangerőszabályzót, és máris nagyon hangos. Azért, mert túl nagy a teljesítménye az erősítőnek?

Nem. Az erősítők a maximális kimeneti teljesítményt egy adott bemeneti feszültség esetén adják le, ezt legtöbbször közlik is az erősítő műszaki adatai közt, pl. Pki=50W/8Ohm; Ube=500mV. Ez azt jelenti, hogy ha az erősítő bemenetére 500mV jel jut, a kimenetén akkora jel lesz, ami a 8 Ohmos hangsugárzóra 50W teljesítményt juttat. Természetesen ezt a hangerőszabályzó teljesen feltekert állásában mérik. A bemenetre adott feszültséget a hangerőszabályzó a beállításától függően leosztja, azaz kisebb feszültséget enged az erősítő (belső) bemenetére, mint amennyit a forrás adott pillanatban kiad. A hangerőszabályzó nem más, mint egy változhatható értékű feszültségosztó ellenállás. Ha kisebb jel jut az erősítő bemenetére, akkor kisebb lesz a kimeneti teljesítmény, azaz halkabban szól a hangsugárzó. Az erősítők bemeneti érzékenysége, (azaz mekkora feszültségnél adják le a maximális kimeneti teljesítményt) jelentősen eltérnek egymástól, ami azt eredményezi, hogy ugyanazon forrást (pl. egy cd játszót) két különböző erősítőre kötve, a hangerő beállító forgatógomb egész más állásban lesz a két erősítőnél. Az egyiket 9 órára feltekerve már hangosan szól, míg a másik ugyanilyen hangerővel csak 12 óra állásban. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy ha kevesebbet kell tekerni a hangerőszabályzón, akkor "több tartaléka" van az erősítőnek, "dinamikusabban szól". Ez óriási tévedés, egy erősítő érzékenységétől nem függ a hangminősége!

4Ohm, 8Ohm, 16Ohm, mit érdemes erről tudni?

A hangsugárzók névleges impedanciáját (frekvenciától függő ellenállását) megadják a gyártók, sajnos azonban ez sok esetben csak egy bizonyos frekvencián igaz, amit nem közölnek, más frekvenciákon lényeges eltérés lehet az impedanciában. Pl. egy úgynevezett két és fél utas hangsugárzóban az 1khz-en mért impedancia 8 ohm, mivel azt csak egy mélyközép hangszóró sugározza, ( a másikról mára keresztváltó leváltotta, ugyanakkor 100Hz-en az impedancia 4 ohm, mert ott párhuzamosan sugároz már mindkét hangszóró. Az erősítőkre meg szokták minden esetben adni, hogy milyen minimális impedanciával terhelhető, azaz minimum hány ohmos hangsugárzót lehet rákapcsolni. Ha a minimum impedancia 4 Ohm, akkor ennél nagyobb impedanciájú hangszórót miden probléma nélkül rá lehet csatlakoztatni, legfeljebb a maximálisan kivehető teljesítmény kevesebb lesz nagyobb impedanciájú hangsugárzóval. Ha a minimum impedancia követelmény 8 ohm, akkor nem szabad 4 ohmos hangsugárzót rákötni, mert az erősítő meghibásodhat, főleg nagyobb hangerőnél. Elektroncsöves erősítőknél legtöbbször külön kivezetések vannak a 4 és 8 ohmos hangsugárzóknak, ezt érdemes betartani, különben ha nem is megy tönkre az erősítő, de mindenképp nagyobbat fog torzítani, ha kisebb impedanciájú terhelést teszünk rá, mondjuk a 8 ohmos kijáratra csatlakoztatunk egy 4 ohmos hangsugárzót. Fordított esetben csak a maximális teljesítmény csökkenésre számíthatunk, a hangminőség nem lesz rosszabb,inkább jobb

Mekkora teljesítményű erősítőt érdemes választani egy adott teljesítményre specifikált hangsugárzóhoz?

A hangsugárzók teljesítmény specifikációja különféle lehet, folyamatos terhelésre, rövid idejű terhelésre, zenei terhelésre, stb. Van egy jó szabvány, de az otthonra szánt hangsugárzókat nem szokták mindig így mérni. Ez a International Electrotechnical Commission (IEC) Standard 268-5; ez egy szűrt rózsazaj 40-5000hz-ig, 12db/oktáv vágással a sávszéleken. A zenehallgatásra használt hangsugárzók maximális terhelést csak rövid ideig kapnak a legtöbb fajta zene hallgatásakor, persze ilyenkor már a torzításuk jócskán megnő, ami azt is jelenti, hogy ha az erősítő is ezen teljesítmény leadásakor már torzít, akkor nagyobb esélye van a hangsugárzó meghibásodásának, mint ha nagyobb teljesítményű erősítő nem torzított (ugyanolyan teljesítményű) jelet adna a hangsugárzónak. Mivel egyes hangsugárzókra időnként a gyártók által megadott teljesítmények teljesen irreálisak, ezért nagyon nehéz általánosan használható tanácsot adni az erősítő-hangsugárzó teljesítmény viszonyáról. A fő paraméterek, amik alapján meg lehet határozni a szükséges/elégséges erősítő teljesítményt: mélyhangszórók száma és felülete, a lengőcséve átmérője, a membrán maximálisan megengedett kitérése, hangsugárzó érzékenysége. Egy példa: kétutas monitor doboz, 16cm átmérőjű, 38mm lengőcséve átmérőjű mély-közép hangszóróval, 28mm ferrofluid hűtésű magashangszóróval, 87dB/m/ érzékenységgel gond nélkül elvisel egy 100W teljesítményű erősítőt, persze a 100W kizárólag rövid zenei csúcsokban lép fel és nem a 100Hz alatti, vagy 5kHz feletti tartományban. Persze ennél nagyobb és kisebb teljesítményű erősítő is szóba jöhet, csak akkor a hangerőszabályzóval óvatosabban kell bánni, ami mindig meghálálja, mert így lesznek hosszú életűek hangszóróink...